Szemeid tükrében láttam, ahogyan sorsot formál bennem,
Az a néhány régi emlék, amit benned felejtettem.
Hagytam, hogy lelkem mélyén végleg gyökeret verjen,
Tudtam, hogy ha benned elhal, nem ránt magával engem.
Éjsötét szemeid vigyázó tekintetek ködében,
Minden mást leigázó világ hideg gyűlöleted gyűrűjében.
Lassan ébred fel bennem ez az öntudatot tápláló szellem,
Ugyanazt a régi hangot újra hallani vélem.
Lassan ébred fel bennem ez az öntudatot tápláló szellem,
Ugyanazt a régi hangot újra hallani vélem.
Tudod, maradt bennem még,
Néhány régi láng, ami csak azért ég,
Hogy olyan útra méltasson majd engem.
Ahol nem jutok át csak Északi szívvel…
Hogy jeges vihar vágyam… egyetlenegy dobbanással…
Születik majd újjá…a mindent tisztító áradásban.
Jeges vihar vágyam!
Egyetlenegy dobbanással!
Éjsötét szemeid vigyázó tekintetek ködében,
Minden mást leigázó világ hideg gyűlöleted gyűrűjében. |
