Öltöztetnéd megint a szíved ünneplőbe
betűrsz fehér inget, ahogy nyakad nyakkendőbe
a szívedben nyár lesz vagy legyen inkább tavasz
megtelik virággal olyankor minden terasz
Zászlók is lobognak könnyes szemmel nézel körbe
Hogy itt kell hagynod mindent
hogy megint csak jövőre...
és sötét lesz megint 360 napra
a csajodat nézed ahogy a gyereked ringatja
mert felébrett éjjel rossz neki a sötétben
miért nem jött tavaszra? mirét jött inkább télre?
és aztán kisírja ő is, ő is azt a 300 napot
nem lát égitestet, legfejjeb csak ha csillagot
Aztán egyszer megint tavasz lesz és reggel és
együtt örültök a csajoddal meg a gyerekkel
hogy ugye jó az élet mégis jól lett kitalálva
zászlók villanypóznán, a teraszok virágba
és ünnep van a szívben, ing tűrve gatyába
mert minden embenek egy, egy ember a barátja...
Átlátszik az szívünk, mer atlétánk nincsen
a szél a szoknyákat fölfújja a gerincen
viszonylag nagy bajom van a szerelemmel
hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember... |
