Ablakot tárok és a tenyeremre,
Hópelyhek hullnak én meg benne,
Látom felolvadni most minden
álmom.
Mondja a rádióm vetetlen ágyam,
Mellett mondja hogyan csináljam,
Én meg visszanézek, jól van
legyen.
Nem is fáradt el nagyon, hogy odaért
Ez csak ennyi volna?
Nem is azt látja, amit az elején
Vagy ahogy akkor gondolta.
A semmi. Szorosan ölelj akkor semmi,
A jót is úgy lehet szeretni,
Mint a rosszat csak, hogy higgy egy
kicsit.
Számol. Megszámol mindent a lakásban.
Amikor újrakezdi nyár van
És a tenyerében nincsen
semmi, semmi.
Nem is fáradt el nagyon, hogy odaért
ez csak ennyi volna?
Nem is azt látja, amit az elején
Vagy ahogy akkor gondolta. |
