ágyba bújtak a halak az este
a fiúhal a lányhalba tette
halba bújtak a szív s a lélek
mert hogy ők úgyse beszélnek
hal vagyok néha úgy képzelem
vagy helikopter és a propellerem
egy faágba valahogy beleakad
a világra levelek hullanak
vagy zöldben kutyaszar a hó alatt
valahogy emléknek pont ott maradt
az életben egyetlen ami olyan
mint amilyennek tényleg szánva van
ágyba bújtak a halak az este
hogy pikkely ér a pikkelyekre
mert hínárral úgy körbeszőve
vannak lenn hogy már előre
látom amint fönt lebegnek
hogy halakból dögök lettek
és hogy rajtuk épp jóllaknak
azok akik még halak maradtak
valami csalogatja őket ott
a víz égbolt és benne csillagot
árulnak olcsón és kitűzhetik
hogy mutogathassák a seriff van itt
csillaggá válunk mind a tengeren
a vízben hívogatjuk akiken
nincsen még csillag s a mellük alatt
nem szív van nem lélek hanem halak | 
