ami volna az a valami
és ha a valami semmi volna
a zsalukat ma nem nyitom ki
és sötétben vándorolna
minden valóság és a fényben
száműzve volna minden álmuk.
vonalzón van ami az élet
kimérve minden rovátkában
az ami jutna hogyha élne
az aki bennem gyám alá van
helyezve. akit magamnak mondok
vagy szívnek vagy kidagadt érnek
vagy az vagyok aki úgy figurázza
hogy elgyengít minden női térdet:
most nő vagy férfi ez?
mert én a lelkem - a zsolen mondja -
nem állítom többet rajthoz.
de annyi lélek bolyong itt bennem
hogy valamelyikhez mindig tartoz-
nék. nincs út. amin lép a lábad.
kidoblak a lábad se éri a földet.
tudod te ki az úr ebben a házban.
nem te forgatod. engem is pörget:
most nő vagy férfi ez? | 
