a szívembe végre nincs hely
ki van téve egy megtelt tábla
annak aki az ajtaját
valahogy még megtalálja
mert be van nőve szőlővel
a szőlő meg lisztharmattal
a böbe mellett a gazdaboltban
kérdezem a sokat tapasztalt
barna köpenybe gombolt embert
hogy mi a jó rá hogy lemarja
a szívemről a bajt úgy hogy a
szőlő is megmaradna
mentés másként mentés másént
mentés másként
hét pötty háton hat láb aztán
a prés frankón összetólja
úgy ahogy a nagy kés vágta
gégéből zománclavorból
gyűlik össze a vér és aztán
az anyja szíve az apja mája
hogy a toron majd délután
vagy kiszarja vagy kihányja
mentés másként mentés másként
mentés másként mentés másként
mentés másként mentés másként
mer' a présben úgy olvad össze
mindenféle szín meg fajta
a levél meg a szőlőszár és
a bogyók meg a katicák rajta
mind. | 
