Azon gondolkodott, hogy mi lett volna belőle,
Ha nem hátra indul el, hanem, hanem előre.
És hogyha számolni visszafele kezd el,
Nem hárommal végez, hanem, hanem az eggyel.
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Mert nem a válaszok nőnek meg úgy nagyon,
Hanem az élet lesz egyre, egyre nagyobb vadon.
És hogy egy másikba kéne most átmenni,
Fűbe kapaszkodva vagy fával, fával átevezni.
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Verjünk egy sátrat le a ház mögött a telken,
Tudod, sokan leszünk ott, de még mindig, mindig többen szemben.
Lányok összebújunk, ahhoz ágyba illik menni,
És a paplan alatt kéne, kéne elővenni.
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van!
Hát szedd össze, amid van, amid van, amid van! |
