Véletlen, hogy éppen ez a temetés
hoz össze minket újra, nem a nevetés. Várj!
Ne menj még el, hova ez a rohanás?
Félsz tőlem, vagy fáj még a szakítás? Mondd!
Emlékszel, hogy fájt minden szó?
Aztán kiléptél, és bezárult mögötted az ajtó.
(refr.:)
Élvezd ha fáj, ne kérd azt, hogy állj! Csak mosolyogj és szenvedj!
Most majd megérted, Drága, hogy mindennek van ára, ordíts, sikolts, üvöltsd, hogy félsz!
Próbálkozz, imádom ha menekül
a vad az éjben - ettől csak édesebb a vér!
Nem bújhatsz előlem, én látlak,
itt vagyok előtted, és várlak. Hé!
Érzed, a karom átölel.
Kés a kézben - most már tudod, hogy elveszel!
(refr.:)
Élvezd ha fáj, ne kérd azt, hogy állj! Csak mosolyogj és szenvedj!
Most majd megérted, Drága, hogy mindennek van ára, ordíts, sikolts, üvöltsd, hogy félsz! |
