Az élet most sivár és szürke
Remény nélküli nyomor szülte
Emberek próbálnak emberként élni
A csatornák mélyén nem kell úgy félni
Egy civilizált társadalom
Fejlődésének be is tudom
Hogy itt – ott, csillog egy pláza
Népszerűbbek, mint az isten háza
Üres szavak, amit a pofánkba nyomnak
Ahogy a disznók elé moslékot szórnak
Én meg végre visszahányom
Feketén fehéren és nagyon várom
Hogy összegyűlik a kritikus tömeg
És nyomor végre robban
Aztán rendszert újra összerakjuk
De most talán jobban
A média meg csak nyomja az igét
Minden jó lesz csak húzzad az igát
Az állam csak szívja a vérünk
Egy hihetőbb mese amit mi kérünk
A hangulat maradt a régi
A félelem a lelkünk emészti
Mit hoz a holnap, mit hoz a jövő
Ami remény nélkül a fejemre nő
Üres szavak, amit a pofánkba nyomnak
Ahogy a disznók elé moslékot szórnak
Én meg végre visszahányom
Feketén fehéren és nagyon várom
Hogy összegyűlik a kritikus tömeg
És nyomor végre robban
Aztán rendszert újra összerakjuk
De most talán jobban |
