A nagyvilágba kiszakadva, az életet tömtük magunkba
Két kézzel, nem ésszel, minden nappal, minden éjjel
Az volt minden vágyunk, az élet értelmét megtaláljuk
Mindig úton voltunk, droggal vagy vasúttal
Talán hülyék voltunk
Mi ezt választottuk
Zárt-osztály, börtön, temetés,
Közben nem vágtam merre jártam
Nem tiszteltünk semmilyen határt
Sohasem féltünk, gyorsan éltünk
Meg vicceltük sokszor a halált
Aztán jöttek a horror trippek
Ott volt az út, rajta tábla, három hatos, az ördög száma
Mi az úton, én stoppolok rajta, hogy visszajussak, visszajussak
A pokol tüze már nem ad meleget, szenvedtem ott éppen eleget
Csak térden állva, vért okádva, hittem el
A gyomrom már nem bírja el
Mint egy filmet nézem az életet, mindent láttam, azt hiszem
Néha síros, néha komoly, néha vicces, néha horror
Éltem ahogyan tudtam, mert adott volt a program
De nem megyek már más felé, csak tisztán a cél felé
Talán hülyék voltunk
Mi ezt választottuk
De ezek a szavak ezek a képek
Itt maradnak bennünk végleg
Ott volt az út, rajta tábla, három hatos, az ördög száma
Mi az úton, én stoppolok rajta, hogy visszajussak, visszajussak
A pokol tüze már nem ad meleget, szenvedtem ott éppen eleget
Csak térden állva, vért okádva, hittem el
A gyomrom már nem bírja el |
