Az a kitágult szemû narkós rém
Az anyagtól mindig kõkemény.
Beszívott agyával kezében fegyver,
Mindegy, hogy állat vagy ember.
Naponta szúr és naponta koxol,
A Fortuna Disco közepén tombol.
Beszólni neki nem lehet,
Szarba sem veszi az életet.
Az a szétbombázott akt modellnõ,
Aki az ACID-re rázza a seggét,
Minden éjjel telelõtt szájjal
A bárpultnál tölti az estét
A portás az elõbb pumpálta tele,
A szája szélén folyik a leve.
Minden plasztik, mûanyag rajta,
Még mindig ez a jobbik fajta.
Beállt aggyal.
Ez az élet itt sohasem hosszú,
Utolér majd téged a bosszú.
Soha nem tudsz majd kiszállni,
Te soha sem fogsz talpra állni.
Az a gengszter, aki fõnök még reggel,
Egy seggfej, mert tele van CRACK-kel.
Egy éjszaka a kapu elõtt
Egy sorozattal a kardjába dõlt.
Kettõ a szívbe és egy a fejbe,
Bevarrják valami hûvös helyre,
Mert ilyen a gettóban az élet,
Ahol hazavágnak majd téged.
De, ha megúszod, talán még van remény,
De a sitten legalább olyan kemény,
Mert ott mindenki tégla a falban,
És egyedül hagynak majd a szarban.
Még nem tudja, de már látni,
Hogy nehezen tud majd ellenállni.
Ez a kibaszott élte, akár a méreg,
Belülrõl rág, mint a fát a féreg.
Az élet sohasem hosszú,
De utolér majd téged a bosszú.
Mindenki megdõl a sorban,
Beállt aggyal fetrengsz a porban,
Mert nincsen többé kontrol,
Az anyag egyre csak rombol,
És nem tud majd kiszállni,
Sohasem fog már talpra állni. |
