Egyenes út a játékterem, ahol tarol a csoccsoladze!,
Ez egy fekete 8-as utolsó ütése saját lyukába esve,
Mint a Rió-i karnevál gyilkos, öngyilkos híre,
Ahol a lavina pusztító édes íze teszi fel a pontot az i-re
A hullám törik meg magától, és a rakpart hajnali hangja,
Egy bukott snóbli király utolsó esélyét remegõ kezében tartja,
Mert itt nincs jelen, nincs lét, nem is kell hogy legyen,
Jön a kitörõ vulkán tüzes fattya, hogy mindent magáévá tegyen
Egyenesen a tükörbe, zuhanok arccal a földre,
Mindenre várva, elhagyom a Földet magamba zárva,
Egyenesen át ahol minden tükör görbe,
És bénít az ütés, zuhanok arccal a Földre
Leránt az örvény, én itt hagyom az utolsó utca-sarkot,
Egy új világ felé, a titkok földjén, az idõk végezetig tartok,
A világ végén keresztül taszít, erejétõl megfeszülve,
A küldetésem egy furcsa résen katapultál az ûrbe |
