"Õ itt áll elõttem, olyan hûvösen
Kimért, de kedves.
Imádnám falni, mint a húsos
Barackot, mikor szaftos levese nedves."
Macskakõ, kikötõ
Itt az éjszaka leple,
Rám borul, de villan a penge.
Õ remegve áll és nincs határ,
Rémülten szemembe néz.
Itt a vég, végre megérti,
Mirõl szól az egész.
Ez is egy olyan, egy újabb szám,
Már nem tudom, hogy hányadik a sorban.
A szemébe fagyva a tükörképem, hm...
Igen, ott voltam.
A bárban, a várban, árván ül, egyedül,
Szorul a hurok, hirtelen nyakára kerül.
Kisírt szemmel, felhúzva elõttem áll,
Kényesen zihál.
Én elõtte állok és mögöttem minden határ.
Ez is egy olyan, egy újabb szám,
már nem tudom, hogy hányadik a sorban.
A szemébe fagyott a tükörképem.
Én az elsõ leszek, akit utoljára látsz,
Penge élen táncoló hulla holiday románc.
Én az elsõ leszek, akit utoljára látsz,
Penge élen táncol.
Szorul a hurok, felhúzva áll, kéjesen zihál.
Ez is egy olyan egy újabb szám,
Már nem tudom, hogy hányadik a sorban,
Szemébe fagyott a tükörképem.
Én az elsõ leszek, akit utoljára látsz,
Penge élen táncoló hull a holiday románc.
Én az elsõ leszek, akit utoljára látsz,
Penge élen táncoló, hulla holiday románc.
Én az elsõ leszek, te bármit remélsz,
Hiába remegsz, megtudod mi a vég. |
