A testek fölött süvít a szél
Ez a zuhanás a mélybe
Majd lassan véget ér
Az éjszaka hangja egyre hív
Ez a végtelen
Ami magába szív
Érzem hogy mindig magával ragad
Ami átjárja újra a tested, az agyad
Zuhansz velem a mélybe, baby
Aztán fogod a kezem és
Repülsz velem az égig
Valami úgy izzik bennem
És a lángok közé dobod a testem
Csak repülni szabadon a messzeségbe
Könyörögsz nekem
Ne legyen vége
Megráz, meggyötör
Éjfélkor indul útjára a gyönyör
Zuhansz velem...
Én magadra hagylak
És nem megyek veled
Lázas az agyad
És hideg a szemed
Ebből nekem soha nem elég
Testem a sötétben
Hatol beléd
Baby
Érzed, ez átjárja újra a tested
Az agyad
Zuhansz velem...
Csak repülni magasra
Repülni szabadon
A testedet mindig
A földön hagyom
Lehullt a függöny
És mindennek vége
Felemelt kézzel
Borulj térdre |
