Ezerszer álmodott álom,
Valóra vált, utoljára látom.
Szörnyû, riasztó kép,
Felemészt az éhes sötét.
Minden nap ezt álmodtam,
Egy szörnyû házban jártam,
Elégtek mind a fényben,
Füst lettem én is a tájban.
Féltem tõle, s most mégis
A föld alatt reszket a hamvam,
Ott vagy, és ott vagyok én is,
A földben, egy széndarabban.
Ezerszer elégek, örökké álmodok.
Szörnyû a kép, egy megfestett átok.
Ezerszer álmodott álom,
Valóra vált, utoljára látom.
Szörnyû, riasztó kép,
Felemészt az éhes sötét.
Hamu a testem és füst a lelkem,
Halotti szél-ének szárnyán lebben.
Meghaltam, nem lesz több álom,
A zengõ szókat könnyekre váltom.
Ezerszer elégek újra,
ha a holtak álmodnak, én örökké látom,
Nem nézem még egyszer végig,
Hogy én halok meg utoljára, az az én átkom. |
