Ha egy õszi napon arra eszmélsz,
Hogy nincs célod, amiért élsz,
Minden szûz gondolatod megfertõz
Valami sötét, elmúló, õszi.
Ha minden hitvesbõl özvegy lesz,
Ha a halál a szívedtõl mindenkit elvesz,
Miért ne mennél te is át:
Elfogadni a halált?
Visszatart –e a magány, vagy átlépsz:
Itthagyod, mit megevett a penész?
Álmodsz –e magadnak új világot,
Hogy ne vedd észre azt, ami álnok?
Elkatak a fájdalom, beburkol a magány,
Az emlékek fakulnak, nem maradnak tarkán.
Minden gondolat kínzó, egyik sem vigasz,
A halál ideája, csak az, Az Igaz. |
