Meggyúlt lelkemben a harag lángja…
Várom a pokol lángját, érzem a forró leheletét.
Ez most az utolsó táncom, közel a vég.
Kínzás lesz minden nap, melyet nélküled halok majd.
De eljövök, ne hidd, hogy elmarad!
A bosszú bennem él, eljövök, s megbüntetlek,
S mikor megkínozva fekszel, majd kiélvezem
Az összes sikolyt mely véres ajkad elhagyja,
S csak akkor nyugszom meg, ha már nem lélegzel.
Lánccal kötlek hozzá a neked faragott asztalhoz,
Hogy égõ húsoddal egybeforrjon a kõ.
Azt akarom, hogy sikíts, látni akarom, hogy haragszol,
Mikor a szögeket kihúzom ernyedt, halott kezedbõl.
Meggyúlt lelkemben a harag lángja… |
