Eljön az idõ és egy napon
A fájdalom besüt az ablakon.
Húzd szét a függönyt és meglátod
A legszörnyûbb égi átkot.
Pipázol otthon a meleg szobában,
Kinézel az ablakon; nem vagy a mában.
Kifakultál, eltûntél, elsüllyedtél a mélyben,
Az õsz megjött, bármit is reméljen
Az egyszerû lélek, nem lesz napfény,
Csak egy aszott testet ölelõ karosszék.
Végignézi az öreg hold ahogy lassan megvénülsz,
Idõsnek látszol, mikor rád süt fehér fénnyel.
Ahogy múlik az idõ, õ egyre jobban nevet,
Közel már az õsz, és elsötétül minden végleg. |
