Elvakít a hideg ragyogás,
Hirtelen rám tör a külvilág.
A legelső lélegzetvétel
- itt kezdődik minden.
A világ egy új színben ragyog,
Van testem, van lelkem, ez én vagyok.
A legelső lélegzetvétel
- egyszerre túl sok minden…
Egy végérvényes mozdulat, újabb fájdalom.
Hirtelen teljesen egyedül vagyok,
Kegyetlen kezek tapogatnak össze.
- Én…meztelen…gyermeken…
Sötétségből árnyékba, életből a halálba,
Biztonságból rettegés – az érzések markában.
Szörnyű a valóság, már élő vagyok,
Egy perc, egy óra s meghalhatok.
A legszebb, mit kaptam a felejtés,
Elfeledni a születést.
Nem tudni többé dolgokat,
Ha úgy érzem már fojtogat.
Elvakít a hideg ragyogás,
Hirtelen rám tör a külvilág.
A legelső lélegzetvétel
- itt kezdődik minden. |
