Figyelő tekintet vesz körül
És nem tudod hogy már nevetsz vagy örülsz.
Valahol kint a sötétben árnyékok lesnek rád,
Nem tudod hogy mitt tennél és hogy merre tovább.
Rémülten futkosol ide oda,
Félelemtől rettegve hánykolódsz össze vissza.
Tudod hogy csak egy áldozat vagy a sok közül,
Mert gyönge lélek átkát hordozod magad körül.
Hová futsz ?
Kérdezed menekülve magadtól,
Erőtlennek érzed testedet a szüntelen kinzó
haragtól. Bénitó forróság kinozza a lelkedet,
Előveszed a késedet.
A fegyveredet erősen tartod a kezedben,
Célratörően és félelmet nem ismerően.
Egyszer csak megálsz ,s halk sugallat
repül el szemed előtt, hirtelen elnémulsz,
És nem veszel levegőt.
Mostmár lassan te is érzed , hogy üldözőből,
üldözötté válsz, de a késed erejével nem vársz.
Belédöföd üldöződbe , és ezzel haragát vonod kétségbe.
Sajnos már későn sebzed meg erőddel,
Ő már leölt a fegyverével.
Pengéje áthasít a gyomrodon,
szívedet kiszedi a torkodon.
Ordító fájdalom ez neked ,
Mert egy pusztító halálfélelem. |
