Messze vagy még, mert nem látlak téged,
Megyek már, rohanok érted.
Távolodsz , mint a néma felhők ,
Hallak már téged, suttogják a halk szellők.
Utánnad futok és elfáradok, de nam adom fel harcom,
Lehajtva fejem, úgy megyek, hogy ne lássa senki sem arcom.
Ott van már a híd melyről beszélsz,
De én csak futok és futok, mert közben látlak magam előtt.
Ám mégis messze vagy még, és fáradt vagyok,
Áttörök minden akadályon és így magam útán nyomot hagyok.
Küzdelem ez vagy csak játék,
Ott vagy már, meglátlak és az csak egy árnyék.
És ez is csak egy álom melyből idelye felébrednem,
Csak egy kis remény, mondom, talán azt megérdemlem.
Már szúr engem a mindennapi fájdalom,
Áh megvagy már látlak, tessék itt vagyok, neked mindenemet már átadom. |
