Ó én térdre rogyva két világ kapujánál
Ők súgdoloztak egymás fülébe: élet vagy halál
És kérve-kérhetsz vagy bármit ígérhetsz itt minden hangod a mélybe süllyed
Csak bízva-bízzál, de ne küzdjél mert az fáj
Az életem mint egy vár, amit ostromol a halál
Vagy a halál mint egy madár, aki hív hogy: gyere repülj velem hát!
Hitre vársz, rátalálsz, porrá zúzva is lábra állsz
A hatalom mi körülvesz büszkeségében el is veszik
És kérve-kérnek vagy bármit ígérnek most minden hangjuk a mélybe süllyed
Mert bízva-bíztál és leküzdötted, ami fájt: a HALÁLT |
