Minden tettem felment az emberi léttől,
Fázom, félek, a képek nem hoznak áldást,
Csonka lélek és sebzett emlék a világra hagyva
Néma tájt hint az éji por, és mégis minden él
Hittel, tudással végeztem én,
Jöjjön más…
Lásd azt mit vétkeztél,
Minden bűnt mit feledtél,
Sorsod túl nehéz, ha fáj
mit meg sem élhettél.
Lásd mit vétkeztél,
Válaszúthoz érkeztél,
Minden emlék néma már,
mit újra élnél
Senki nincsen, ki választ adhatna nyomban,
Éld át, küzdd le, s engem meglátsz magadban
Újra nézed, a járt út vajon mit rejt magában,
Tébolyt, vagy áldást, új holnappal
Újabb kérdés vár |
