Romló hús szagától bűzlik a vidék,
szállnak messze az imák, s az igék.
Menekül mindenki, amerre lát,
egy vékony hang segítségért kiált.
Sötét sereg, élén a vezér,
éles pengéjét festi a vér.
Retteg tőle, aki csak él,
kegyelmet hiába remél.
Érzelmek nélkül születtem,
Nincsen bennem félelem.
Ürességgel telve nem lelem hiányom,
Igába hajtom e nyomorult világot.
Elpusztított mindent,
arcán rideg tekintet.
Győzelme a világ végét jelenti,
s a halott csendet teremti.
Leült csontos trónjára,
ütött az utolsó órája.
Lenéz a kihalt tájra,
Mosolygásra nyílik szája.
Elszáradt, törékeny ágak,
lángokba borult házak.
E kép volt, mit utoljára látott,
Beteljesült a végső álom. |
