Sötét erdő mögött,havas hegyek között,
barlangjában élt,az üldözött.
Nem volt sem ember,sem állat,
szörnyszülöttje volt a világnak.
Nyomában csak halál,pusztulás,
félelem,rettegés,gyereksírás.
Szürke,ködös napon,
mikor csendes a vadon,
lesújt az éles karom,
halálfélelem minden arcon.
Felemészti a gyilkos vágy,
elpusztít mindent,mi útjába áll.
Harcosok érkeztek messzi földről,
hallottak ők is erről a szörnyről.
Útnak indulnak vakmerően,
átkelnek erdőn,s hegyen.
Vérfolyó látványa fogadja őket,
orrukba ivódik a tetemek bűze.
Megpillantják a bejáratot,
csapdába ejtik a vadállatot.
Véres harcban alul marad,
láncra verték a fenevadat.
Hazatérve börtönbe zárják,
nem csillapíthatja gyilkos vágyát.
Kezében láncait fogja,
örökre börtöne foglya.
Feldühödött szörny,soha nem tér vissza,
utolsó napjaiban saját vérét issza. |
