Ősi szellemek, sűrű rengeteg,
Szürke fellegek, magas fenyvesek.
Hősi, pogány nép, régi, tiszta vér,
Harcol, amíg él, szabadságáért!
Zsarnok rájuk tört, keresztes páncélt ölt,
Álnok hite miatt ezreket megölt.
Elsöprő, gyilkos harc, itt nincs már hátraarc,
Csillog sok éles kard, mihez most vér tapad.
Pogány vértől ázott föld, ez az, mi majd elföd.
Ezernyi sírhalom, ott végzed a kínpadon.
Asszonyok üvöltenek, gyerekek sírnak,
Férfiak kitartanak, amíg csak bírnak.
Hazug hitnek ellenállva,
Nem harcoltak hiába,
Szabad lelkük szabad marad,
Még ha testük börtönbe is ragad.
Véremet feláldozom,
Hozzád fohászkodom,
Átok szálljon mindahányra,
Vezess, pogányok királya!
Kérlek, mutasd az utat,
Mit halandó szemünk kutat,
Közeleg a földi vég,
Reményünk nincs már rég.
Fénysugár tör át az égen,
Új kezdet, túl a végen,
Eltűnnek mindörökre,
A halhatatlan, csodás létbe. |
