Kopár a föld,csak por száll,
sivár messzeség,míg a szem ellát.
Fáklyák fénye mutatja az utat,
s a távolban vándorló alakokat.
Lovak dobogása törte meg a csendet,
s harci kürtök hangja zengett.
Felállt két oldalt a két hadsereg,
kezdődjön a csata, mindenki előre!
Tüzes nyílzápor borítja be az eget.
Repíti őket a halálnak szele.
Harcosok hangjától morajlik a harctér,
s egy emberként harcolnak a dicső célért!
Lovasok vágtatnak a vezérek oldalán,
levágnak mindenkit, ki az útjukba áll.
Magasra emelt lobogókat rángatja a szél,
a harcteret pedig eláztatja a vér!
Levágott testrészek minden felé,
elveszett most már minden remény.
Csend váltja fel a fegyverek hangját,
kivéve néhány ember sikolyát!
Elered az eső, elmossa a vért,
eloltja a lángokat, az út véget ért! |
