Ha hazudsz egy éjjel és sosem tudom meg.
Ha az ördög talál rám és nem vagy velem.
Ha a vérem sem érti, hogy miért lázadok még.
Ha az ami rám vár, már rég nem tartozik rám.
Ha értesz mindent akkor mihez kezdesz?
Ha azt mondod mellettem, s közben ellenem.
Ha választhatsz, miért csak egy úton jársz?
Sosem tudod meg azt hogy ki vagy.
Túl régen nézem a képet,
Amiből soha semmit sem értek.
A hajnalokon túl vagyok rég.
A tengerparton elsodort a vég.
Akarom újra az érzést, a féltést, hogy átéld azt a mérgezést.
Nem akarom hogy változz, hogy megszokj, hogy megismerj, hogy rátalálj.
Akarom újra a színeket, a hangokat, a fényeket, a ráadást.
Nem akarom a csendet, hogy eltűnjön, hogy megszűnjön.
Ha Isten sem tudja, hogy miért teremtett.
Ha az amit szeretnél már rég nem lehet.
Ha rám találsz akkor jössz rá, hogy ki vagy.
Én előre szóltam, de nem tudhattad.
Túl régen nézem a képet,
Amiből soha semmit sem értek.
A hajnalokon túl vagyok rég.
A tengerparton elsodort a vég.
Akarom újra az érzést, a féltést, hogy átéld azt a mérgezést.
Nem akarom hogy változz, hogy megszokj, hogy megismerj, hogy rátalálj.
Akarom újra a színeket, a hangokat, a fényeket, a ráadást.
Nem akarom a csendet, hogy eltűnjön, hogy megszűnjön. |
