Ez egy rohadt világ, itt kéne hagyni,
Vagy valakinek elkéne adni.
Unalom űzőnek,
Az ördög fekete mellére kitűzőnek.
Csapra verni, vér-vörös árát,
Mámorban adni párát,
Hogy felejtsen a gonosznak vágyát.
Izzó vas ágyon jót aludni,
De legalább biztosan tudni,
Az értékek helyes rangsorát.
Na, vágjon oda a holnap,
A sorból senkisem szólhat,
Hogy meghatódtam az éjjszaka
Ó, ez biztos csak a vér szava.
És elmesélheted mindenkinek,
Hogy nem vagyok olyan amilyennek
Elképzeltél, de Te sem vagy olyan,
Amilyennek képzeltelek.
Igen, ez a világ már csak ilyen,
És nem változik, így marad azt hiszem.
És ha túl leszünk majd rajta,
Utoljára hallja,
Hogy csinálj valamit.
Amitől ember leszel újra.
Hogy úgy alakuljon az egész,
Ahogy elkezdtem, ahogy megpróbáltam,
Hogy veled alakuljon, ez az élet, amit kaptam. |
