Hallom, hogy az esőcseppek kopognak az ereszen,
egy aprócska kis tű, táncot jár a bakelitlemezen,
a fülemet hegyezem, élvezem, hogy megnyugtató lesz,
aludj szépen kis Balázs, holnap rohadt korán kelhetsz.
Budapest már csicsikál, kialudtak a lámpák,
alszik már a város, a szemüket lezárták,
csak ketten vagyunk ébren, csak ő meg én,
engem nem érdekel a sötét, minket nem zavar a fény.
A szempillánkra az álommanók, álomport hintenek,
már látom magam előtt, ahogy az égbe felrepítenek,
a fellegek felett, veled kézen fogva szállok,
nem ébrednék fel sohasem, amíg ilyen álmot látok.
Aztán mégis, egyszer csak véget ért a kép,
a szemem felnyitottam, de belül űr csak lék,
hova tűnt a látvány, a felhők feletti séta,
hiányzott a szó, mért lett mindenki néma!?
A vénámban megáll a vér, a kapilláris üres,
legyek ügyes, hogy nevess, hogy újra szeress,
hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer,
könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.
Most átkarolnálak, befordulnék és alhatnék,
még egy kutyám sincsen, amit este simogathatnék,
hogy sajnáltassam magam, nekem ez jelent jó bulit,
megint azt várom, hogy anyám adjon jóéjszakát puszit.
Éjjel kettőkor, csak itt panaszkodok egy füzetnek,
okosakat írok, hogy ne tartsam magam üresnek,
mások költőnek születtek, engem nem teremtettek annak,
tollat adtak a kezembe, hogy írogassak magamnak.
Mondtad gondolkodjak rajta, ne legyek már hasztalan.
Kit ölelnék át szívesebben, téged vagy a hangfalam?
Kivel bújnék össze, pár papírral vagy veled?
Mit találok szebbnek, egy két betűt vagy a szemed?
Szerettelek, szeretlek, csak szavak szavak hátán,
másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány,
másnak cél vagy, csak egy feladat, csak egy próba,
másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba,
nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani,
te vagy minden órám, te vagy minden másodpercem,
te vagy a lelkem, te vagy az egyetlen szerelmem,
te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom,
te vagy a hangulatom, te vagy a könnycsepp az arcomon.
Őrült vagyok, tudom én, hát így nőttem fel,
tele furcsa gondolattal, és egy bolond fejjel,
álmodok minden éjjel, dehát ilyenné lettem,
behunyom a szemem, s máris ott termedsz mellettem,
nyugodtan fekszel, felém nézel, végre látlak,
elvarázsolsz, elbűvölsz, ezért imádlak.
Hallom a szívverésed, hallom a lélegzeted,
látom a szemedben a fényeket, nem lesz több ég veled.
4x
Csak aludjunk jól, és álmodjunk szépeket. |
