Egy ismeretterjesztő csatornán láttam az éjjel
Hogy hogy lehet túlélni egy repülőgéppel
A húzósabb perceket: döbbenet,
Mikor a föld fele száguld egy száztonnás szörnyeteg.
Tedd ölbe a kezed, húzd hátra a lábad
És ne pánikolj, hogyha égnek a szárnyak
Ha a pilóta húsának a szagát már érzed
A lényeg hogy őrizd meg a hidegvéred
Bár nehezen hittem el, de jó volt látni
Egy repülő ronccsal is le lehet szállni
Azóta úgy vagyok, hogy jöhet már bármi
Mindent túl fogok élni, meg ki fogok állni
Köszönöm szépen, mióta ezeket nézem
Egyre ritkábban érzem magam életveszélyben
Most békésen fekszem, hátha nyugodtan ébredek
Azzal a tudattal, hogy örökre élhetek
Mikor reggel a párnámra csöppent a nyálam
Egy másik csatornán olyasmit láttam
Hogy meghaltak százan, ezren vagy többen
Egy magamfajta ilyenkor könnyen ledöbben.
Vajon tudták a titkot, nem estek pánikba?
Át vagyok ejtve, megint el lettem kábítva?
Nagyokat ásítva, szép lassan eszmélek
Még azt hittem nem félek, ma az az elmélet
Ez megeshet bárkivel, bármikor, bárhol
Többet ki sem mozdulok a saját szobámból
Ez a bunkerem, ide bebetonozom magam
És csak tűnődöm azon, milyen vastag a falam -
Ide nem törhet be senki, ez az egyetlen hely
A repülők elől ide menekülök el
Csak itt lehetek igazán biztonságban
Ahol a magány az egyetlen cinkostársam
De mai gyerek vagyok, már egy monitoron követem a dolgokat
Egy kattintásomra a fél világ szót fogad
Nem is kell más, csak egy kábel a falból
A bájtok meg folynak, mint a víz a csapból
Na látod: nincsenek szabályok
A gúgliban találok, szerelmet, barátot
Nem lesznek kudarcok, csalódások
A két kezemmel fojtom meg a valóságot
Kiakaszt a közöny, az unalom megöl
Miért futok el folyton az életem elöl?
Mikor fel sem állhatok, le sem szállhatok
De mégis csak keresem a vészkijáratot.
Monoton állapot, a szemek leragadnak
Mindent letagadnak, hazudok magamnak.
Fel sem állhatok, le sem szállhatok
Hol találom meg azt a vészkijáratot?
Megadom magam, most tényleg feladom
Elnyom a nyugalom, nyomaszt az unalom
Valami kell nekem, egy cseppnyi félelem
Fel kéne oldani az instant kis életem
Szerelmi sérelem családi dráma
Bárcsak mindennap ilyesmi várna
Még csak cserben se hagynak az igaz barátok
És kiszámíthatóvá váltak a lányok
Van ez a költői én, ami dolgozna bennem
A szobádban, a tévédben, ott kéne lennem
A szemedbe nézve szemenszedetten
Azt hazudni, hogy már minden rendben
A reggeli műsorban a lábam keresztbetéve
Várnék arra a repülőgépre
Ami elvinne mondjuk valahova délre
És tudnám azt, hogy ez tényleg megérte
Kiakaszt a közöny, az unalom megöl
Miért futok el folyton az életem elöl?
Mikor fel sem állhatok, le sem szállhatok
De mégis csak keresem a vészkijáratot.
Monoton állapot, a szemek leragadnak
Mindent letagadnak, hazudok magamnak.
Fel sem állhatok, le sem szállhatok
Hol találom meg azt a vészkijáratot?
Kiakaszt a közöny, az unalom megöl
Miért futok el folyton az életem elöl?
Mikor fel sem állhatok, le sem szállhatok
De mégis csak keresem a vészkijáratot.
Monoton állapot, a szemek leragadnak
Mindent letagadnak, hazudok magamnak.
Fel sem állhatok, le sem szállhatok
Hol találom meg azt a vészkijáratot? |
