EZÜST KÖNNYEK
Ezüst könnyekkel ébredt a hajnal
Álmaim taposta szét egy gyönyörű angyal
Minden, amit eddig magam előtt láttam
Eltűnt előttem egy gyönyörű világban
Kezek nyúlnak felém, s húznak le a mélybe
Eltűnhetek én is a végtelen sötétségbe
Minden irányból fájdalom hatol át
Most úgy érzem, vágyom a halált
Ezüst könnyek hullnak fekete koporsómra
Földet dobnak rá, s temetnek a múltba
Fejfámon már csak egy mondat ragyog:
Mégsem őt akarták a gyönyörű angyalok
Mindenki sír, csak én mosolygok csendben
Mégsem az történt, amit elhittem
De most látom, páran még szerettek
Épp csak Ő nem. Elköszönök: Ég veletek… |
