*VALAMI MEGINT KÉSZÜL*
Sámán dobja dobban
Ló patája koppan
Íj idege feszül
Nyíl útjára repül
Az égen sólyom víjjan
Nap tüzében penge villan
Ősök lelke bennünk él
Csatába űz a harcos vér
Nézz az égre, nézz a földre
Nézz a hegyre, nézz a vízre
Tó tükrében önmagad lásd
Szemed fénylő, izzó parázs
Arcodat szellő simítja
Lelkedet vihar szaggatja
Ki ellenség, jobb ha fél
Mert a miénk harcos vér!
Valami megint készül, a szürke égen baljós felhők gyűlnek
Valahol az erdő mélyén az árnyak újra életre kelnek
Énekelnek a fák, szomorú ősi mesét suttog a szél
Pogány ősök lelke ma éjjel újra visszatér
Valami megint készül, az emberek az ajtókat bezárják
Futnak az állatok, mind csak az újabb hajnalt várják
A sámán táncol, már a szíve is a dobbal együtt ver
Vele táncol a tűz, s egy lángnyelv lassan életre kel
//Refr.//
De nem tudod hová bújj, hisz nincs menedéked
Füledbe hallod a sámán hangját, nincs hová visszatérned
Hisz nem érted már rég, hogy nincs többé hazád
Valami megint készül, ellened esküdt össze a táj
Valami megint itt van, eljött közénk őseink igaz lelke
S nem értik miért van a szíved beszennyezve
Nem értik miért kell hazugságban és gyűlöletben élned
Hogyan is tudnák, hisz nem ez volt az örökséged
//Refr.//
Valami megint elmúlt anélkül, hogy észrevetted volna
Máskor jobban figyelj, neked ordít a vihar hangja
De nem tudtad hová bújj, eltűnt a menedéked
Füledbe ordított a vihar nem volt hová hazatérned
Már rég sem érteted, mikor nem volt még hazád
Valami megint elmúlt, nem maradt semmi mit magadból adhatnál |
