Az örök lét határán
Romokba égett, szívekbe tépett
Sorokba vésett, történet ébred
Közelről jöttél, de messze vagy
Tested élő, de értelme vak!
Hol járhat eltévedt, túloldalt felébredt
Félholtan életben, Istennek kezében
Bárkinek vétett, ez így marad
Teste szótlan, e börtönbe rab
Messze vagy
Halott lelked
Innentől senki vagy
A szívem a testem összefagy
Romokba fekszel
Fullasztó pillanat
A vérem a lelkedé
Látni, hogy fekszel, lelketlen testtel
Fények szemedben, üres kegyetlen
Sóhajod fogságban, álmod egy kamrában
Lélegzel gépekkel, táncolsz az élettel
Üvöltve szótlan, évekig holtan
Érzem, én megtenném, életed elvenném
Kioltom lassan, a szíved nem dobban
Mondd, hová tévedtél... |
