LÁNGVIHAR
Fénylõ õsfa legalsó ágán
Szellembirodalmak kapuit nyitják
Belépve feltárul az élettelen élet
Úttalan utakon járva isteneid lépnek elébed
Kik nem fogadták el a keresztények tanát
És megvetették a hazug papok hamis hadát
Pogány népünk csak a bosszúra várt
A tûz már kiégett, füst szállott és hamu
Több száz éve már hogy bezárult a kapu
Elõtted nyílott ki
Szellemharcos leszel
Ki lelkekben vágtat szüntelen
Százfogú sárkány bõrébe bújt
Szárnyaló paripád szeli a végtelent
Szenvedésre kényszerítsd, ki népeddel szembeszállt
Kínt hozó átkot szórj reá
Szellembirodalmak kapui ismét nyitva
Fellobban az õsi tûz
A legalsó ágon
Lángvihart szítva
Immár kõtestbe zárva õrzöd a kaput
Kezedben vészt hozó kardod
S válladon kõsólyom pihen
Halhatatlan erõ a tekintetekben
Az õsfa kapuját
A szellemek kapuját
Nem láthatják
Kik nem ismerik Õsi hitünk titkát |
