Áhitatos ének
Fekete hajnalra nyílik meg a szemem
Jajgató asszonyok sikolya vágja fel a csendet…
Zokogó arcokról fakadó könnyek
Lassan marják szét fehér bõrömet…
Jövõképeim már rég nincsenek… halál…
Szétszakadt agyamban sötét csend honol
Hideg szívem már régen nem dobog…
Áhitatos ének,
Szent kereszt, fekete máglya
Porból nevelt gyermekek
Életének korhadt fája
Jajgató ég, dübörgõ föld,
Szent kereszt, fekete máglya
Eképpen szól a törvény szent szava:
Szeretetet ne adj soha!
Halotti torok kélyes illata,
Szeretett ajkak hívó szava
Áhitatos ének
Ördögök, angyalok harca
Rekedt kiáltások
Fáradt fuvallata
Jajgató ég, dübörgõ föld
Szent kereszt, fekete máglya
A halott istenek fakó szemében,
Magány s csend honol már régen.
Ezer arcot öltenek nekem
S én véres tõrömmel sebzem halálra õket…
/Szöveg és zene: Molnár Szabolcs / |
