Átok
Te, ki azért jöttél világra, hogy az én utamba állj
Azt gondolod, uralkodhatsz, de semmid sincs, mivel hatni tudsz rám
Szánalmas emberi érzelmeid gyengévé tesznek, mint egy kivert kutyát
Ártani próbálsz és nem veszed észre, magad alatt vágod a fát
Hőssé teszel mások szemében
Azzal, hogy gyűlölsz, hogy vesztemre vársz
De aljasságod miatt senki se tisztel
Neked csak megvetés jár
Eltaposlak hitvány féreg
Erőt ad a szenvedésed
Megátkozlak ellenségem
Ezer rontás szálljon reád
Könnyed hulljon, véred folyjon
Örök fájdalom legyen e földi világ
Hallgasd amint bosszúm zaja
Dobhártyádat beszakítja
Törjön csontod szilánkokra
Fulladj bele jeges tóba
Kínok közt fogsz meghalni
Elevenen elrohadni
Elmédet bomlassza méreg
Húsod rágja tengernyi féreg
Nyomorba dönt szavaim súlya
Elsodor a gyász folyója
Szívedben a keserűség tőre
Elmerülsz az ürességbe
A végzet hírvivőit hívom
Hogy átkom megfoganhasson
Jöjjetek Abaddon nevében
Pusztítsátok ellenségem
Tiszta szívből rádzúdítom
A pokol összes kínját
Szenvedni fogsz, míg össze nem roppansz
És megtalál a legszörnyűbb halál
Szenti Attila |
