Érted ég a máglya
Eljött értünk a vég
Az álmunk véget ért
Sűrű köd szállt alá a baljós égből
Eltakarván minket egymás elől
Körülöttünk megfagyott a világ
Végtelen pusztákon magányos fák
Érted égjen a máglya
Fényt hozván az éjszakába
Lángjait táplálja tested
Elemészt mindent, mi maradt belőled
Gyűlölet szülte szikra
volt, mi belobbantotta
Vágyaink bennük élnek
Emlékeiddel a semmibe vesznek
Magába rántott az éj
Fekete halálos kéj
Gyönyörűséges tűz
Minden fájdalmat elűz
Kiégeti lelkünkből a kínt
Mi élteti e lángoló sírt
Érted égjen a máglya…
Még mindig vágyom utánad
Halálba taszít a bánat
Utoljára ragyogsz fel
Mindent elsöprő szenvedéllyel
Félelem járja át hangod
Eltorzul gyönyörű arcod
Sikoly tör fel torkodból
Ahogy szén lesz lassan húsodból
Lelked immár szabadon száll
Mint egy fej nélkül zuhanó döglött madár
Alábukik a semmibe
És ott marad örökre
Várj, maradj még, ne vidd el a fényt
Nem akarom, hogy porrá légy
De hamvaid szanaszét hordta a szél
Hajnalra végleg elvesztél
/Szöveg: Szenti Attila, Zene: Erdélyi Gábor/ |
