Elhagyatva
Ragyogó fehér kristályok
Megtörik a fényt
Elvakít a gyönyör
S nem látom a pusztulást
Egyedül e kietlen tájon
Végtelenbe nyúló hófödte sík
Holtak tanyája ez
Suttogásuk egyre csak hív
Zordon felhõk igázzák le
A fakó Nap halvány korongját
Ahogy sötétség borítá be
Vágyaink haldokló templomát
Elfogyott erõm, megfagyott vérem
Már halott vagyok, nincs mitõl félnem
Õrült táncba kezdtek a gyötrõdõ lelkek
Lágy sóhajaik halálsikolyként visszhangzanak
Elfogyott erõm, megfagyott vérem
Már halott vagyok, nincs mitõl félnem
Légy üdvözölve vándor az elhagyatottság földjén
Ahol örök magányba temetkezve
A reménytelenség fog elkísérni
Végtelen utadon
Ragyogó fehér kristályok
Megtörik a fényt
Elvakít a gyönyör
S nem látom a pusztulást
Zordon felhõk igázzák le
A fakó Nap halvány korongját
Ahogy sötétség borítá be
Vágyaink haldokló templomát
/Szöveg: Szenti Attila, Zene: Molnár Szabolcs/ |
