Lélekmadár
Élted alkonyán
Tested kínpadán
Egy új lét hajnalán
Felemészt a félelem lángja
Eltakar a romlás árnya
Rothadó hús
Hámló kéreg
Mészkoporsó
Miért becézed, siratod, véded?
Börtöncella, mely fogvatart téged
Miért rettegsz tõlem?
A megváltód vagyok
Tudtad, hogy életed
Csak átmeneti állapot
Ébredj fel, hogy álmodhass
Hagyd hátra láncaid!
Repülj tovább lélekmadár
A végtelenbe
Reménytelenség szülte bánat
Értelmetlen
Ragaszkodás az anyagi léthez
Fájdalomhoz, növekvõ szenvedéshez
Hajtsd le bús fejed
Várva végzeted
Nincs mit vesztened
Betakar fullasztó leple
Az örök lét sötét tüzébe veszve
A növényekben az érzelmeid
Az állatokban az ösztöneid
A viharokban az indulataid
Élnek tovább
A napfény az értelmed
Sorsod a csillagok
Vágyaid a sötétség
Õrzik tovább
Miért rettegsz tõlem…
Az elhagyatottság õsi magánya
Halálfélelem
Senki sincs már melletted
Mikor porba hull levágott fejed
Az örök létezõ
Mindig pusztuló
Újjáéledõ
Mindenség tüzébe veszve
Halhatatlanság mindörökre
Miért rettegsz tõlem…
A napfény az értelmed
Sorsod a csillagok
Vágyaid a sötétség
Õrzik tovább
/Szöveg: Szenti Attila, Zene: Molnár Szabolcs/ |
