Reménytelenül
Végtelen égbolt
Kietlen táj
Sötét felhõk
Sûrû homály
Süvít a szél
A húsomba vág
Felém sodorja
A Halál szagát
Érzem, eljön értem
Közeleg felém
A pillanat amitõl féltem
Már nem
érdekel semmi
Csak a megnyugvás
Szeretném látni
Mi van odaát
Lehajtott fejjel a földet nézem
Várom, hogy minden véget érjen
Érzem…
Nem süt ki többé a fakó Nap
Az álomnak vége, megszakad
Örök béke, s nyugalom vár
Érzések nélkül semmi se fáj
Pusztítsd! Pusztítsd el õket!
Szakadj! Szakadj el tõlük!
Égesd! Égesd el
A fájdalmas emlékeket
A köteleket
Mindörökre
A testembõl kifolyó vér
Többé már semmit nem ér
Nem maradt más, csak az üresség
Az elvágyódás, a közelgõ vég
Haldokló test
Halott lélek
Semmi sincs már
Mitõl féljek
Nincs több fájdalom
Nincs több szenvedés
Elalvás után
Újabb ébredés
Pusztítsd! Pusztítsd el õket!
Szakadj! Szakadj el tõlük!
Égesd! Égesd el
A fájdalmas emlékeket
A köteleket
Mindörökre
Érzem, eljön értem
Közeleg felém
A pillanat amitõl féltem
Már nem
érdekel semmi
Csak a megnyugvás
Szeretném látni
Mi van odaát
Megnyílt az ég
S az esõ csak hull
Reményt vesztve
Fáradhatatlanul
Mint kopár sziklát
Az arcom mossa
S véremmel együtt
Lehull a porba
/Szöveg: Szenti Attila, Zene: Molnár Szabolcs/ |
