Véres tõr
Napfény csillan a pengén
Ahogy éhesen arcába vág
A gyûlölet szikrája lobban
Elhervadt minden virág
Kóbor lélek sehol sincs helyed
Mindenli gyûlöl, tova kell menned
Senki sincs már, kit igazán szeretsz
Pusztíts el mindent, semmit se veszthetsz
Véres tõr kezemben
Gyilkos láng szememben
Szenvedés, fájdalom
Félelem az arcokon
Bíbor az ég a kialvó napfénytõl
Bíbor a föld a tengernyi vértõl
Fáklyákként máglyák égnek
Máglyákból száll halálos ének
A Földet immár láng borítja
Nincs ott más, csak gyilkos harag
Vonagló hullák vérben ázva
Túlvilági sikolyuk az egekig szállva
Feketék a lelkek izzó gyûlölettõl
Hamuvá porladnak a semmibõl
Rongyos arcuk mosolyra fakad
Hervadó testük lassan szétszakad
Leáldozott az utolsó csillag
Kialudt az élet fénye
S az elkárhozott lelkek útján
Felragyog egy új lét reménye
Bíbor az ég…
Véres tõr…
/Szöveg: Szenti Attila, Zene: Molnár Szabolcs/ |
