Szemétből szemétbe születtél,
Hamuból,porból ember lettél,
Körül néztél mégsem láttál,
Csak szebb világot kívántál,
Karácsonykor azt kívántad,
Legyél újra részeg állat,
Ne fájjon semmi,csak élvezd a létet,
És mocskold be a legszebb rétet...
Tudod hogy te vagy az emberi lény,
Hogy rombolni tudsz a legédesebb tény,
Te tartod kezedben a sorsodat,
Tanuld meg élvezni a mocskodat.
Minden ember játtsza az eszét,
De a gyengének nem nyújtja a kezét,
Szemetel,rombol,az élet így hozta,
Kostold meg,ez az élet mocska,
Minden ember játék világban él,
De amit nem ismer attól fél,
A világra a bélyegét rég lenyomta,
Kostold meg,itt van az élet mocska.
Menyországból pokolba jártál,
Mindíg egy égi jelre vártál,
Taszítod a magányt,és osztod az észt,
A kenyérről levarakarod a penészt,
Részegen bojongsz az éjszakában,
Sohasem hittél a szűzmáriában,
Egyetlen bálványod az isten,
Sírva kéred őt ha semmid nincsen.....
Tudod hogy te vagy az emberi lény,
Hogy rombolni tudsz a legédesebb tény,
Te tartod kezedben a sorsodat,
Tanuld meg élvezni a mocskodat.
Minden ember játtsza az eszét,
De a gyengének nem nyújtja a kezét,
Szemetel,rombol,az élet így hozta,
Kostold meg,ez az élet mocska,
Minden ember játék világban él,
De amit nem ismer attól fél,
A világra a bélyegét rég lenyomta,
Kostold meg,itt van az élet mocska. |
