Ha könny csorog,
ha kebel sír,
ha jaj hallik,
ha ég dörren,
föld kerekén
akármerre:
az én könnyem,
az én keblem,
az én jajom
büntetésem:
föld kerekén
akármerre
járok, mindig
csorog könnyem,
sír a keblem,
jajom hallik,
az ég dörren
– átkozott fej,
az én fejem -
átkozott fej
te fölötted.
Csendes este! balzsamozd el
Durva kínomat,
Vagy reám végtére hozd el
Várt halálomat
Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.
Aki szeret engem, aki meghal értem,
S még akkor is szeret örök-visszatérten.
Csendes este! balzsamozd el
Durva kínomat,
Vagy reám végtére hozd el
Várt halálomat
Mert fájdalmam
Többre, többre nõ,
És nyúgalmam
Senkitõl se jõ.
S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.
Csendes este! balzsamozd el
Durva kínomat,
Vagy reám végtére hozd el
Várt halálomat
Mert fájdalmam
Többre, többre nõ,
És nyúgalmam
Senkitol se jõ. |
