Szomorú reggel jött el
Zavartan kelsz ma fel
Nem érted csak belül érzed
Itt az idő eljött érted
Maradnál még, de nem lehet
Viszik már megtört lelkedet
Utoljára látod kedvesed
Búcsúznál tőle ég veled
De ő már nem hallja halk szavad
Zokogva csókolja arcodat
Elszáll lassan a pillanat
Földi létedtől elragad
Refr.:
Vajon hová jutunk
Miután majd meghalunk
Mert lehet, hogy nem marad
Csak egy kínzó gondolat
Hogy bár csak még egyszer
Kérlek, ha létezel
Add nekem őt
Hogyan lesz tovább most nélküled
Mindennap kísért az emléked
Örökre megmaradsz szívünkben
Minden kellemes emlékben
Minden megsárgult fényképen
Mosolygó szemednek tükrében
Látjuk már, örökké létezel
Mit értünk tettél, az nem vész el
Mindent, mit mondtál most értünk meg
És csak sírunk, hogy késő lett
Kimutatni azt, hogy szerettünk
Már késő, mert elvesztettünk |
