Éjszakánkén fekszünk, s hallgatjuk mit súg a szél,
Dalolja ősi himnuszát, maroknyi népe még mindig él.
Bánat ül a szemüben, egy könnycsepp a kezükre hull,
Szívünkbe szép emlékként vissza-vissza tér a múlt
Hős Csaba vezér, ó hős Csaba vezér
Hős Csaba vezér, kiáltja a nép,
És látom már, ahogy a csillag ösvényen előlép,
Messze elűz minden szenvedést, és mi térdre borulunk előtted,
Te győztes nagyvezér, nagyvezér
Ősi kárpát őrzi az álmodat, az álmodat,
Fényévekre látni a lángokat, a lángokat,
Visszajössz majd győztesen, meghallod szívünk boldog dalát,
Gyere, a régi legendákat éljünk újra át!
Hős Csaba vezér, ó hős Csaba vezér
Hős Csaba vezér, kiáltja a nép,
És látom már, ahogy a csillag ösvényen előlép,
Messze elűz minden szenvedést, és mi térdre borulunk előtted,
Te győztes nagyvezér, nagyvezér
Ősi kárpát őrzi az álmodat, az álmodat,
Fényévekre látni a lángokat, a lángokat,
Visszajössz majd győztesen, meghallod szívünk boldog dalát,
Gyere, a régi legendákat éljünk újra át!
Hős Csaba vezér, ó hős Csaba vezér
Hős Csaba vezér, kiáltja a nép,
És látom már, ahogy a csillag ösvényen előlép,
Messze elűz minden szenvedést, és mi térdre borulunk előtted,
Te győztes nagyvezér, nagyvezér |
