Várunk helyén kőhalom, romokban fekszik a fájdalom,
Felépül újra ha eljön az alkalom
Várunk helyén kőhalom, árnyékban hűvös hajnalon,
Egy elhagyott tartományról álmodom
A kopott freskó őrzi még egy büszke korszak emlékét,
A díszes márványtermi fáklyák kialudtak rég,
Mégis meg őrizte méltóságát, az egykor kivívott szabadságát,
A királyi címer régi fényének oltalmát
Áldás szálljon ránk, szívünk védőpajzsra vár,
És ha a bástya fal már áll, Isten így kiált:
Tiétek újra a vár!
Várunk helyén kőhalom, romokban fekszik a fájdalom,
Felépül újra ha eljön az alkalom
Várunk helyén kőhalom, árnyékban hűvös hajnalon,
Egy elhagyott tartományról álmodom
A kopott freskó őrzi még egy büszke korszak emlékét,
A díszes márványtermi fáklyák kialudtak rég,
Mégis meg őrizte méltóságát, az egykor kivívott szabadságát,
A királyi címer régi fényének oltalmát
Áldás szálljon ránk, szívünk védőpajzsra vár,
És ha a bástya fal már áll, Isten így kiált:
Tiétek újra a vár!
Áldás szálljon ránk, szívünk védőpajzsra vár,
És ha a bástya fal már áll, Isten így kiált:
Tiétek újra a vár!
Áldás szálljon ránk, szívünk védőpajzsra vár,
És ha a bástya fal már áll, Isten így kiált:
Tiétek újra a vár!
Tiétek újra a vár
Tiétek újra, tiétek újra,
Miénk lesz újra a vár! |
