„Elhangzott a szó Zeng az induló,
Győztesek megint régi zászlaink.
Nézd a gúny határt, széttiporva már,
Várnak újra mind ősi bérceink.
Édes Erdély itt vagyunk,
Érted élünk és halunk,
Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg!
Régi vágyak újra élnek, lelkünk mélyén remény ébred,
A könnyes arcok kora véget ér.
Még ha vesztettünk is talpra álltunk,
Egy ütemre lép a lábunk, de nem felejtjük el a szenvedést!
Lehetünk tiszták, bátrak, erősek,
És hogyha meghalunk jók leszünk hősnek.
Lehetünk, tiszták, bátrak, erősek,
És hogyha meghalunk jók leszünk hősnek.
Régi vágyak újra élnek, Erdélyben s a Felvidéken,
Ami egykor szép volt újra visszatér!
Még ha vesztettünk is talpra álltunk,
Egy ütemre lép a lábunk, küzdöttünk a sebzett nemzetért
Lehetünk tiszták, bátrak, erősek,
És hogyha meghalunk jók leszünk hősnek.
Lehetünk, tiszták, bátrak, erősek,
És hogyha meghalunk jók leszünk hősnek.
Lehetünk tiszták, bátrak, erősek,
És hogyha meghalunk jók leszünk hősnek.
Lehetünk, tiszták, bátrak, erősek,
És hogyha meghalunk jók leszünk hősnek, hősnek! |
