Üvöltő lelkek, testekbe zárva,
Remegő lényed épp olyan árva,
Épp olyan zavaros, épp olyan tiszta
Nyugtalan lelkedbe, gyűlölet hozta.
Az ő nevét vérrel írva,
Ráborultak a sírra,
Nem ismert félelmet, semmit,
Ember még, nem gyászolt ennyit.
Mit tehetnél még?!
Ne add fel a reményt!
A lelkedbe tapostak!
Átváltoztatnak!!!
Szétszaggat belül egy érzés,
Ott van a fejedben, millió kérdés,
Tudod mindenki nem lehet jó!
Ez az élet az utolsó!
Mond mit veszíthetek?!
Tedd azt amit lehet!
A múltad elveszítetted!
Holnapot, eltemetheted!
Ott van benned, a félelem
Nem jutott más az életben,
A gyűlöleted magába zár,
Belülről ordibál
Azok a fekete csillagok,
A pokolban, ragyogjatok,
Úgy érzed, nincs tovább
Egy démon a testébe zár.
Sötét éjben a lelkek
Reményt adnak a fények,
Magadba zárkóztál,
Fájdalmas, pokoli, zuhanás vár
Az edzett acél mély sebet vág
Kicsordult véredre tisztulás vár,
Nézel a távolba a tested remeg,
Lepergett előtted az életed!
Az ő nevét vérrel írva,
Ráborultak a sírra,
Nem ismert kegyelmet semmit,
Ember még, nem gyászolt ennyit.
Mit tehetsz még?!
Soha ne add fel a reményt!
A lelkedbe taposnak!
Átváltoztatnak!!!
Te vagy a választott
Ha te is úgy akarod,
Fájdalmad szívedben hordod,
Eltemetnek lassan a gondok |
