Wind strokes the wrinkled face
A rolling tears marks the fight
Which has raged in his soul for a long while
He can never forget the terrible loss
People have pittied him since a lifetime
Pity the man who lost his family
Wonderful children and the beautiful wife
Faded forever on a misty night
The voice has adored faded with them
Although he did everything what it ordered
Since he fears he made a mistake
But at the voice's request he massacred his family
Blood splashed from his wife's neck
He pulled out the child's intestine
He didn't feel sorrow, he didn't fear from hell
He only waited stroke praise from his adored voice
But the voice faded, it never spoke again
He murdered for nothing, and commited lots of crime
The past slowly shades for ever his love, the voice
Like the green field, whereat he stands
The past slowly shades for ever his love, the voice
Like the green field, lots of nameless graves
But the voice faded, it never spoke again
He murdered for nothing, and commited lots of crime
The past slowly shades for ever his love, the voice
Like the green field, lots of nameless graves
Magyarul:
Szellõ simítja a kortól barázdált arcot
Egy leguruló könnycsepp jelzi a harcot
Ami a lelkében tombol, sok év óta
A szörnyû veszteséget, amit nem feledhet soha
Egy emberöltõ óta szánják az emberek
Sajnálják a családját vesztettet
Gyönyörû feleség, két csodás gyerek
Eltüntek örökre egy ködös reggelen
Eltünt velük a hang is amiért rajongott
Pedig megtett mindent, bármit is parancsolt
Azóta fél, hogy valamiben hibázott
Pedig a hang kérésére kiírtotta a családját
Vér fröccsent asszonya nyakából
Beleket tépett gyermekei hasából
Nem érzett szánalmat, nem félt a pokoltól
Csak simogató dicséretet várt a szeretett hangtól
De a hang eltûnt, nem szólt többé soha
Hiába gyilkolt, s követett el bûnt, sokat
A múlt homálya lassan elfedi örökre szerelmét, a hangot
Mint a zöldelõ mezõ, amin áll
A múlt homálya lassan elfedi örökre szerelmét, a hangot
Mint a zöldelõ mezõ a sok névtelen sírhantot
De a hang eltûnt, nem szólt többé soha
Hiába gyilkolt, s követett el bûnt, sokat
A múlt homálya lassan elfedi örökre szerelmét, a hangot
Mint a zöldelõ mezõ a sok névtelen sírhantot |
